Izrael 1975-ben társult tagja lett az Európai Közös Piacnak, s ennek eredményeként ugrásszerűen nőttek a külföldi beruházások, és új potenciális piacok nyíltak meg az izraeli áruk számára. Növekedésnek indult a turizmus, s a harmadik évtized vége felé az évi vendégszám meghaladta az egymilliót.

Az 1977-es Kneszetválasztások a centrum és liberális pártok koalíciójából alakult Likud-tömb győzelmét hozták, véget vetve ezzel a Munkáspárt csaknem három évtizedes kormányzásának. Menachem Begin, az új miniszterelnök, hivatalba lépésekor megújította elődeinek a térség tartós békéjét célzó erőfeszítéseit, és tárgyalóasztalhoz hívta az arab vezetőket.

Anvar Szadat egyiptomi elnök 1977. novemberi jeruzsálemi látogatásával megtört az Izrael által tett békefelhívásokra adott visszautasító arab válaszok sora. Így Egyiptom lett az első olyan arab ország, amelyik elfogadta Izrael 1948. óta kinyújtott békejobbját.

Ezt az áttörést a tárgyalások egész sora követte, melyek betetőzése az 1978. szeptemberében Camp Davidben megtartott egyiptomi-izraeli csúcstalálkozó lett, a házigazda Jimmy Carter amerikai elnök volt. Kidolgozták a béke vázát képező Camp David-i Egyezményt azzal a szándékkal, hogy az ne pusztán az Izrael és Egyiptom közötti békét célozza, de szolgáljon alapul az Izrael és minden arab szomszédja közötti megbékéléshez is. Az egyezmény részletes javaslatot tartalmazott egy palesztin önkormányzat kialakítására is. Izrael és Egyiptom Washingtonban, a Fehér Ház kertjében (1979. március 26.) aláírta a békeszerződést. A szerződés 30 évnyi háborúskodás után végét jelentette két ország között, ezért Szadat elnök és Begin miniszterelnök közös Nobel-békedíjban részesült.

Az egyezménynek megfelelően, Izrael kivonta csapatait a Szináj-félszigetről, felváltva így a tűzszüneti vonalakat, kölcsönösen elismert nemzetközi határokkal. Még ugyanebben az évtizedben néhány afrikai nemzet, amelyik az 1973. évi olajválság idején kifejtett arab nyomásra mérsékelte az Izraellel fenntartott kapcsolatait, ismét rendezte azokat, s ez új lendületet adott a kölcsönös gazdasági együttműködésnek, a tudományos és műszaki segítségnyújtásnak és a normális diplomáciai kapcsolatok helyreállításának.

Az 1982-es béke-hadművelet Galileáért

Az 1948. évi Függetlenségi Háború után kijelölt libanoni fegyverszüneti vonalat egyik fél sem sértette meg. Ám a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet), - amelyet Jordániából 1970-ben kitiltottak, és amely ezután Dél-Libanonba telepedett át – dél-libanoni támaszpontjairól ismétlődően ágyúzta, rakétákkal lőtte Izraelt, s terrorakciókat követett el, s ezért az izraeli véderő átlépte a libanoni határt (1982. június).

A „Béke-hadművelet Galileáért” kiszorította a területről a PFSZ szervezetének és katonai infrastruktúrájának jelentős részét. Azóta Izrael csak egy keskeny biztonsági zónát tart fenn a dél-libanoni határ mentén, hogy megvédje Galilea lakosságát az esetleges támadásoktól.