Az 1967-es hatnapos háború
Az egyiptomi és a jordán határokon át betörő arab terroristák akcióinak állandósulása, az észak-galileai mezőgazdasági települések elleni rendszeres szír tüzérségi támadások, és a szomszédos arab államok erős fegyverkezése következtében egyre távolabbra került egy újabb, viszonylag békés évtized reménye.
Egyiptom ismét nagyszámú csapatot vont össze a Szináj-sivatagban (1967. május), távozásra szólította fel az ENSZ (1957 óta a térségben tartózkodó) békefenntartó erőit, ismét elzárta a Tirán-szorost és katonai szövetségre lépett Jordániával. Izrael minden fronton ismét ellenséges arab erőkkel nézett farkasszemet. Mivel az 1956-os Szináj-háborút követő egyezményeket nem sikerült betartani, az önvédelem elidegeníthetetlen jogára hivatkozva Izrael megelőző csapást mért délen Egyiptomra (1967. június 5.), ezt követően ellentámadást indított keleten a Jordán, és északon a Golán fennsíkon beásott szír erők ellen.
A hatnapos harc végén az előző tűzszüneti vonalakat újak váltották fel; Júdea, Szamária, Gáza és a Szináj-félsziget Izrael ellenőrzése alá került. Ennek eredményeként az északi falvak mentesültek a 19 év óta szakadatlanul tartó szíriai bombázásoktól; a Tirán-szoroson átmenő izraeli és Izraelbe irányuló hajózás ismét biztonságossá vált, és az 1949 óta izraeli és jordán részre osztott Jeruzsálem ismét egységes város lesz.
|