Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1951. szeptember 1-jei  határozatával ellentétben, az izraeli és az Izraelbe érkező külföldi hajóknak megtiltották az átkelést a Szuezi-csatornán; megszigorították a Tirán-szoros blokádját, s a szomszédos arab országokból egyre több terrorista- és szabotázs csoport hatolt be az ország területére. Ezalatt a Szináj-félsziget fokozatosan egyiptomi katonai bázissá változott. Az Egyiptomot, Szíriát és Jordániát felölelő háromoldalú katonai szövetség aláírásával (1956. október) az Izrael lété fenyegető közvetlen veszély erősödött. Egy nyolcnapos katonai akció során az izraeli véderő elfoglalta a Gázai-övezetet és az egész Szináj-félszigetet, de a Szuezi csatornától 16 km-re megálltak. Az ENSZ határozatot hozott kéksisakos biztonsági erők állomásoztatásáról az egyiptomi-izraeli határon, Egyiptom pedig biztosítékot ígért a szabad hajózásra az Eilat-öbölben. Mindezek arra késztették Izraelt, hogy egyetértsen a néhány héttel korábban elfoglalt területek fokozatos visszaadásával (1956. november – 1957. március).Ennek következményeként szabad lett a hajózás a Tirán-szoroson, s lehetővé vált, hogy az ország fejlessze kereskedelmét az ázsiai és a kelet-afrikai országokkal, és olajat importáljon a Perzsa-öbölből.