Államépítés
háború befejeztével Izrael minden erőfeszítése az ország építését célozta, amelynek visszaszerzéséért oly sokáig keményen harcolt. Az első 120 fős Kneszet (az izraeli parlament), amelyet az országos választásokon (1949. január 25.) a szavazók 85%-a választott meg, megkezdte üléseit.
Ketten az Izrael önálló államiságát megteremtők közül az ország vezetői lettek: David Ben-Gurion, a Zsidó Ügynökség korábbi vezetője miniszterelnök lett, Chaim Weizmannt, a Cionista Világszövetség vezetőjét pedig a Kneszet, az ország első elnökéül választotta. 1949. május 11-én 59. tagként Izrael elfoglalta a helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében.
Az egy generációt felölelő harc eredményeként - figyelembe véve minden zsidó jogát arra, hogy Izraelben élhessen – szélesre tárták az ország kapuit a korlátlan zsidó emigráció előtt. A függetlenség első négy hónapjában mintegy 50000, zömmel Holocaust-túlélő bevándorló érte el Izrael partjait; 1951 végéig összesen 687000 fő érkezett - közülük 300000 menekült az arab államokból, megkétszerezve az ország lakosságát. A Függetlenségi Háború gazdasági próbatétele és a gyorsan növekvő lakosság ellátása megszorító intézkedéseket tett szükségessé. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának kiterjedt segítsége, az amerikai bankkölcsönök, a diaszpórában elő zsidók adományai és a háború utáni német jóvátétel a lakásépítést, a mezőgazdaság gépesítését, a kereskedelmi flotta és a nemzeti légitársaság létesítését, az ásványi kincsek feltárását, az iparágak fejlesztését, az úthálózat, a távközlés és az elektromos hálózat bővítését szolgálta.
Az ország fennállása első évtizedének vége felé az ipar termelése és a foglalkoztatottak száma megkétszereződött, az ipar exportja a négyszeresére nőtt. A mezőgazdaság hatalmas fejlődése (gabona és a hús kivételével) lehetővé tette a csaknem teljes önellátást az alapvető élelmiszerekből. A megművelt területek nagysága hihetetlen mértékben nőtt. Mintegy 20000 hektár töretlen földet erdősítettek és csaknem 800 km út mentén fasorokat ültettek. Az oktatási rendszert, amelyet még az önálló államiság előtt fejlesztett ki a zsidó közösség – most már az arabok lakta részre is kiterjedt – nagy mértékben tovább bővítették. Az 5-14 éves gyermekek részére az iskolai oktatás kötelező és ingyenes (1978 óta 16 éves korig kötelező, és 18 éves korig ingyenes). Virágzott a kulturális élet és művészi élet, kultúra ötvözte a közel-keleti, észak-afrikai és a nyugati elemeket, hiszen a világ minden részéről érkezett zsidók magukkal hozták a saját közösségük különleges hagyományait csakúgy, mint azon országok kulturális elemeit, ahol generációkon át éltek.
Amikor Izrael alapításának tizedik évfordulóját ünnepelte, a népesség száma meghaladta a kétmilliót.
|