Ezt követően különbizottságot hoztak létre azzal a céllal, hogy készítsen javaslatokat az ország jövőjét illetően. A közgyűlés úgy döntött (1947. november 29.), hogy elfogadja a bizottság ajánlásait, amely szerint két államot, egy zsidót és egy arabot, kell létrehozni a Jordán folyótól nyugatra eső területen. A zsidó közösség elfogadta a felosztás tervét, míg az arabok elutasították.

Az ENSZ szavazását követően az arab országok irreguláris önkéntesei által támogatott helyi militáns arabok terrorista akciókat hajtottak végre a zsidó közösségek ellen, hogy ily módon meghiúsítsák a megosztási határozatot és meggátolják a zsidó állam megalapítását. Egy sor vereség után a zsidó önvédelmi csoportok a támadó erők java részét szétverték, és a zsidó állam alapítására juttatott egész területet a birtokukba vették.

Amikor a Palesztina (Izrael Földje) fölötti brit mandátum ideje lejárt (1948. május 14.), az ország zsidó népessége mintegy 650000 fő volt s fejlett politikai, társadalmi és gazdasági intézményrendszerrel rendelkezett. A nemzet készen állt az új állam megalakítására, az ehhez szükséges struktúrák kiépültek – csupán az új ország neve hiányzott még.

Izrael Állam – Az állam kikiáltása

1948. május 14-én kikiáltották Izrael Államot az Egyesült Nemzetek 1947-es felosztási terve alapján. Alig 24 órával ezután Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon és Irak reguláris hadseregei betörtek az országba, s arra kényszerítették Izraelt, hogy megvédje az ősi földjén visszaszerzett és a világ országai által elismert szuverenitását. A frissen alapított, hiányosan felszerelt izraeli véderő (Cahal) a Függetlenségi Háború néven ismert, csaknem 15 hónapig tartó harcokban heves, fel-fellángoló csatákban visszaverte a betolakodókat. A háború több mint 6000 zsidó áldozatot követelt (az ország akkori zsidó népességének mintegy egy százalékát).